A klasszikus jogágakhoz ? polgári jog, büntetető joghoz ? viszonyítottan a munkajog kicsit periférikus jogágnak tűnik, annak ellenére, hogy szinte mindenkit érint valamilyen szinten, valamilyen formában. A munkaügyi bíróság hatáskörében utalt ügyek  joganyag mennyisége összességében meghaladja, ismertsége tekintetében viszont jóval alulmúlja a büntető és polgári jog anyagát. Bármilyen mértékű létszám növekedés figyelhető meg az ügyvédi karban, szinte változatlan azon ügyvédek köre, akik felvállalják a speciális anyagi és eljárási szabályok elsajátítását, a munkaügyi perekben a képviselet ellátását. Azon ügyvédek tanúsítanak talán nagyobb jártasságot a munkajogi szabályok terén, akik korábban jogtanácsosként dolgoztak, vagy tartós megbízás alapján több szervezetnél látják el a jogtanácsosi feladatokat - mivel azok jentős része kapcsolódik a munka világához -, vagy akik  munkajogra szakosodtak. Természetesen ezeken kívül is van néhány olyan ügyvéd  , aki nagyon magas színvonalon gyakorolja hivatását ? többek között e területen is - de ezek száma bizony nagyon kevés.

A gyakorlati  tapasztalatok alapján azon képviseleti hiányosságokra, gyakran előforduló téves nyilatkozatokra szeretnék rámutatni, amely talán segítséget nyújthat a munkaügyi bíróság előtti eljárásban kevésbé jártas ügyvédek részére is , hogy a megbízónak az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalma ne rendüljön meg.   

                Az ügyvédekről szóló 1998.évi XI. törvény 1.§ szerint ? az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával ? törvényes eszközökkel és módon ? elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat megegyezéssel intézzék el.?

                Ezen általános alapelvnek- különös tekintettel  a ?jogviták megegyezéssel történő elintézésére? -  soha nem volt akkora jelentősége, mint napjainkban   a munkaügyi bíróság  előtti eljárásban, a munkaügyi perekben.

Szükséges hangsúlyozni, hogy a ? munkaügyi perekben? , mivel a munkaügyi bíróság határkörébe tartozó ügyek köre számottevően megváltozott, meg növekedett 2000. III.1.-től.

Az ügyvédi hivatás etikai szabályzatáról és elvárásairól szóló 8/1999.(III. 22.) MÜK szab. 15/1.pontja szerint etikai elvárás , hogy az ?ügyvéd folyamatosan fejlessze tudását , naprakészen ismerje a megfelelő új jogszabályokat és az irányadó bírói gyakorlatot?.

A jogszabályok ilyen mértékű, ilyen  gyors változására - mint napjainkban tapasztaljuk, - sajnos  nem minden ügyvéd van felkészülve.

A Pp. 349. §-a  állapítja meg a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyek csoportját, mely szerint ide tartozik  a munkaviszonyból, a közalkalmazotti jogviszonyból , közszolgálati jogviszonyból, szolgálati jogviszonyból, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű jogviszonyából  és a bedolgozói jogviszonyból /a továbbiakban : munkaviszony /  származó perek, valamint peren kívüli eljárások , pl: fizetési meghagyás kibocsátása, üzemi tanács véleményezési jogát sértő munkáltatói intézkedés érvénytelenségének megállapítása, a kollektívszerződés-kötési jogosultság megállapítása, szakszervezeti kifogás elbírálása, stb.

Munkaügyi pernek minősül a jogviszony létesítésére vonatkozó szerződés megkötését megelőző tárgyalásra, a munkaviszony megszűnését követően a munkaviszonyból eredő jogokra, kollektív szerződésből eredő jogokra, a sztrájkkal, egyéb munkaharccal  vagy szervezkedési szabadsággal kapcsolatos  jogellenes magatartásra alapított igény érvényesítése.

Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999.CX.tv. 54 §.- a az (5) bekezdéssel egészítette ki 2000.III.1.-től  a Pp.349.§-át mely szerint ?a munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartozik a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem keretében hozott közigazgatási határozat, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján a megyei (fővárosi) munkaügyi központ által hozott közigazgatási határozat , valamint a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata, ennek során a munkaügyi bíróság a XX. fejezet szabályi szerint jár el?. Ez a fejezet a közigazgatási perekre vonatkozó speciális eljárási szabályokat tartalmazza.

A munkaügyi jogviták elbírálására vonatkozó eljárások alapvetően megváltoztak 1999.VIII.18.-tól, mivel az 1999.évi LVI. tv. módosította a Munka törtvénykönyvéről szóló 1992.évi XXII. tv.  /a továbbiakban Mt. / 202.§-át.

A munkaügyi jogvita alanyai a munkavállaló, munkáltató, szakszervezetek ,üzemi tanács. Alapvetően megkülönböztetünk  munkaviszonyból származó igény érvényesítésével kapcsolatos pereket, illetve a munkáltató jogsértő intézkedése miatt jogorvoslatot keresők munkaügyi pereit. 1999. augusztus 18.-át megelőzően hozott és közölt munkáltatói intézkedések ellen a munkáltatónál lehetett 15 napon belül egyeztetést kezdeményezni, és amennyiben az egyeztetés  8 napon belül nem vezetett eredményre, úgy 15 napon belül lehetett keresettel fordulni a munkaügyi bírósághoz. Az Mt. módosítása kapcsán az 1999.augusztus 18.-át követően közölt intézkedés esetén  az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül lehet keresetet előterjeszteni  ?általában - a munkavégzés helye szerint illetékes munkaügyi  bíróságnál, míg a munkaviszonyból származó igényérvényesítés a munkajogi speciális elévülési időn belül történhet.

Nem szűnt meg a   kollektív szerződésben , vagy a felek megállapodásában kikötött békéltetés intézménye , ez esetben a bírósági eljárást megelőzően kötelezően meg kell kísérelni a felek közötti egyeztetést a békéltető előtt.     

A munkaügyi bíróság előtti eljárás a felek megegyezésére irányuló egyeztetetéssel kezdődik.

Az eljáró tanács elnöke - az iratanyag ismerete alapján, az iratok ismertetése után - megkísérli a feleket egyezségre rábírni, mely legtöbb esetben a képviselők nem kellő felkészültsége miatt marad eredménytelen. Az ügyvédek nem készítik fel a tárgyalás előtt az ügyfeleiket arra, hogy számoljanak az egyezségkötés lehetőségével. Tipikusan a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye tekintetében, munkáltatói kártérítés, ennek mértékének megállapítása vonatkozásában lenne tág lehetősége a perbeli  egyezségnek. Bírói iránymutatás alapján - mindkét fél érdekeinek szem előtt tartása mellett - egy  egészséges kompromisszummal megelőzhető lenne a hosszadalmas pereskedés, felesleges  költségek felmerülése mindkét oldalon.

Több esetben nem tartják szem előtt az ügyvédek, azon elvárást, hogy a megbízás alkalmával fel kell tárnia az ügy összes lényeges körülményeit, tájékoztatni kellene az ügyfelelt az ügy várható kimenetelének lehetséges változatairól. Ehhez viszont az anyagi jogi és eljárási szabályok széleskörű, alapos ismerte lenne szükséges, valamit annak szem előtt tartása, hogy egy önkéntes, korábbi időben történő  teljesítésért, milyen mértékű engedményt érdemes tenni, vagy vállalni egy bizonytalan többlet juttatás fejében , egy még bizonytalanabb, későbbi időben ? esetleg végrehajtás útján ? történő teljesítést. / Talán  javítana az eljárások időszerűségén az is , ha   az ügyvéd anyagilag nem  lenne érdekelt abban, hogy  hosszabb legyen a  pertartam, ezáltal nagyobb legyen a munkadíj ./  

                A munkaügyi bíróság előtti eljárások között különös helyet foglal el a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem keretében hozott közigazgatási határozat , a munkaügyi központ által hozott határozat , valamint a  társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata.

Mindhárom ügycsoport közigazgatási határozat felülvizsgálatára vonatkozik, ugyanakkor a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata tekintetében speciális eljárási szabályok érvényesülnek, más jogszabályok, közigazgatási kollégiumi állásfoglalások határozzák meg az illetékfizetési kötelezettséget, vagy illeték mentességet. Ennek keretében csak a jelentősebb, több hibalehetőséget magában rejtő különbségre szeretnék utalni.

                Az általános szabályok szerint a keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a felülvizsgálni kért határozatot hozta, ez pedig a másodfokon határozatot hozó szerv.

A társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben  a keresetet az elsőfokú társadalombiztosítási szerv ellen kell megindítani akkor is, ha a felülvizsgálandó határozatot a másodfokon eljáró szerv hozta, és az első fokon eljáró társadalombiztosítási szerv nem önálló jogi személy / nyugdíjbiztosítási igazgatóság kirendeltsége, megyei egészségbiztosítási pénztár , kirendeltsége / .

Több esetben módosítani kell a benyújtott kereseti kérelmet, mivel  nem veszik figyelembe azt, hogy a Pp. szabályai szerint ezen ügycsoportokban a bíróság milyen határozatot hozhat.

A Pp. 339.§ (1) bek.  szerint, a bíróság a jogszabályt sértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén  a közigazgatási határozatot hozó szerevet új eljárásra kötelezi. A Pp. 341. § e/ pontja szerint viszont a bíróság a társadalombiztosítási határozatot megváltoztathatja.  

                A munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem keretében hozott közigazgatási  határozat felülvizsgálata  során gyakran kérik a kiszabott munkaügyi bírság mérséklését, figyelmen kívül hagyva azon körülményt, hogy amennyiben a foglalkoztató részéről megállapítható a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megszegése, a megyei munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség vezetőjének mérlegelési jogkörébe tartozik - az ellenőrzésre vonatkozó  1996.évi LXXV. tv 7.§-ban foglalt  iránymutatás alapján -   a bírság mértékének megállapítása 50.000.-Ft- és 2.000.000.-Ft, vagy 50.000.-Ft és 6.000.000.-Ft között. Ez esetben a bíróság nem mérsékelheti a kiszabott bírság összegét, a  kereset elutasítása mellett 10.000.-Ft  utólagos illetékfizetési kötelezettség is terheli a felperest / természetesen a feleslegesen felmerült ügyvédi munkadíj mellett /.

Ugyancsak ?nehézséget? jelent a kereseti kérelem meghatározása, ha  valóban tévesen állapított meg munkaügyi szabálysértést az ellenőrzést végző felügyelő , vagy csak némely megállapítása igaz, valós, okszerű, az esetben  a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését indokolt kérni az első fokú határozatra is kiterjedően. 

                A társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata során alapvető különbséget kell tenni , hogy az ügyfél igényérvényesítésével kapcsolatos- e az eljárás , vagy a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényével.     

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997.évi LXXXI. tv / a továbbiakban Tny. tv. / ,  a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997évi LXXXIII. tv/ a továbbiakban Eb.tv./

valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. tv.  alapján jogosult lehet az ügyfél / a biztosított, az igénylő / ellátásra, és ennek elutasítása, alacsonyabb mértékben történő megállapítása, vagy az ellátás beszüntetése miatt hozott határozat lehet sérelmes , ellene 15 napon belül fellebbezéssel lehet  élni a határozatot hozó megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság, vagy  OEP megyei egészségbiztosítási pénztár vezetőjéhez. (Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 2000.január 1.-től szűnt meg a megyei egészségbiztosítási pénztárak önálló jogi személyisége) 

A jogsértő , érdemi másodfokú határozat  bírósági  felülvizsgálatát kérheti ? a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül ? az akinek jogosultságát vagy kötelezettségét a határozat érinti.

Nagyon gyakran tévesen jelölik meg az ügyvédek a kereseti kérelmet, mivel az ?ellátásra való jogosultság megállapítását? kérik, holott szintén a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését indokolt kérni, az első fokú határozatra is kiterjedően, de itt új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalra kell kérni kötelezni az első fokon  eljáró társadalombiztosítási szervet, amennyiben az ellátásra való jogosultság elutasításának, vagy alacsonyabb összegben történő megállapításának, vagy megszüntetésének indoka  téves, vagy jogsértő.

                Ezen eljárástól alapvetően különbözik a társadalombiztosítási szerv által kibocsátott fizetési meghagyás bíróság előtti megtámadása.

A Tny. tv. és az Eb.tv. alapján a foglalkoztató köteles megtéríteni a baleseti ellátását, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, vagy alkalmazottja (tagja ) a balesetet szándékosan idézte elő. Ez esetben  a sérült esetleges vétkes közrehatásának nincs jelentősége, a foglalkoztató a teljes összeget köteles megtéríteni, amennyiben a balesettel / foglalkozási megbetegedés kialakulásával / kapcsolatban egyetlen munkavédelmi szabálysértés is megállapítható.

Szintén köteles megtéríteni a társadalombiztosítási ellátást az, aki a biztosított keresőképtelenségéért, munkaképesség csökkenéséért, vagy haláláért felelős. A megtérítési kötelezettsége viszont csak olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelőssége megállapítható. A felelősség megállapítására ? általában ? a Ptk. szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó szabályit kell alkalmazni / Ptk 339.§ /.

A jogalap nélkül kifizetett ellátás megtérítésére azon szerv vagy személy kötelezhető , akinek az ellátás  jogalap nélküli kifizetése felróható.

A társadalombiztosítási szerv  a megtérítési igényét fizetési meghagyással érvényesíti. A fizetéséi meghagyás ellen 30 napon belül lehet keresettel lehet fordulni a munkaügyi bírósághoz. 

Sajnos ? a tapasztalatok szerint ? még a jogorvoslati kioktatás sem olvassák el elég figyelmesen, mivel a keresetlevelet közvetlenül a bírósághoz nyújtják be, ahelyett hogy - a jogszabálynak megfelelően - az első fokon határozatot hozó, vagy a fizetési meghagyást kibocsátó szervnél terjesztenék elő, mellyel lényegesen csökkenthető lenne az eljárás időtartama, hiszen a társadalombiztosítási szerv már a keresetre tett nyilatkozatával, bizonyítási indítványával együtt terjesztené be a keresetlevelet a bírósághoz.

Ettől sajnos sokkal nagyobb probléma, hogy gyakran azonosnak tekintik  a társadalombiztosítási szerv által kiadott fizetési meghagyást a bíróság által a fél kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással .

A bírósági eljárást az a fél kezdeményezi ? igaz peren kívüli eljárást ? aki kéri a pénzkövetelésének érvényesítésére a fizetési meghagyás kibocsátását. A Pp. 319.§.(1)-bek. alapján a fizetési meghagyás ellen a kötelezett a kézbesítéstől számított 15 napon belül a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál írásban ellentmondással élhet, mely következtében a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul. Ezt követően amennyiben a jogosult az illeték különbözet fizetési kötelezettségének eleget tesz, úgy a bíróság a kitűzött tárgyalásra felperesként, a kötelezetett alperesként idéz meg. A peres felek pozíciója tehát ez esetben: felperes a jogosult,  aki a fizetési meghagyás kibocsátását kérte , míg alperes a kötelezett,  aki ez ellen ellentmondással élt. Az ellentmondás folytán kitűzött tárgyalásra a keresetlevél alapján kitűzött tárgyalásra vonatkozó szabályok az irányadóak. Ennek keretében a fizetési meghagyás kötelezettje a ?felperes keresetének  elutasítását kéri?.

A társadalombiztosítási szerv viszont még a közigazgatási eljárás keretében bocsátja ki a fizetési meghagyást, mely ellen keresettel - nem ellentmondással - lehet a bírósághoz fordulni. Így a bírósági eljárást az a fél kezdeményezi , az lesz a felperes, aki a fizetési meghagyás ellen a bírósághoz fordul. A fizetési meghagyást kibocsátó társadalombiztosítási szerv mindig alperesi pozícióban van , mint az egyéb közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben. E perekben így kirívóan súlyos hibának tekinthető, ha a keresetet benyújtó felperes  a ?kereset elutasítását? kéri.

Még egy sarkalatos kérdés, az illetékfizetési kötelezettség, illeték feljegyzési jog, illetékmentesség a munkaügyi bíróság előtti eljárásban.

A  bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 2.§ (1) f./ pontja szerint a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül költség mentesség / tárgyi költségmentesség / illeti meg a munkaviszonnyal, a közszolgálati  és közalkalmazotti jogviszonnyal, más szolgálati viszonnyal ,valamint a szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonnyal kapcsolatos per ( továbbiakban munkaügyi per), kivéve azokat a munkaügyi pereket, amelyben a feleket tárgyi illetékfeljegyzési  jog illeti meg. A 3.§ (3) ?bek. értelmében  viszont a tárgyi költségmentes munkaügyi perben a munkáltatót pervesztességük arányában kötelezni kell az állam által előlegezett költség és ? ha a munkáltatót  személyes illetékmentesség nem illeti meg ? a meg nem fizetett illeték megtérítésére.     

Az illetékekről szóló 1990.évi XCIII.tv 62.§ (1) ?bek.  a/ pontja  szerint a feleket

jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg a munkaügyi perben , ha az a munkavállaló szándékos vagy súlyos gondatlan károkozásával, valamit vezető állású munkavállaló polgári jog szabályai szerinti kártérítési felelősségével

 kapcsolatban indult, továbbá a végkielégítés iránti per a törvény alapján járó összegen felüli részében , ha az a minimálbér hússzorosát meghaladja, valamint a  h./ pont alapján a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben.

                A munkaügyi perekben az eljárási illetékére a polgári peres és nem peres eljárás illetékére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, mely az eljárás tárgyának értékéhez igazodik, amennyiben ez nem határozható meg , úgy 7000.- Ft  a tételes illeték mértéke.

A közigazgatási határozatok közül, a  munkaügyi bíróság határkörébe tartozó határozatok  felülvizsgálata iránti perek  eljárási illeték mértéke 15.000.-Ft .

Jelentős eltérés mutatkozik a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perek esetében . Ezen ügyben nem a már hivatkozott ? illetékekre vonatkozó - szabályok az irányadóak. A nyugellátás, hozzátartozói nyugellátás iránti  igények érvényesítésével kapcsolatos  valamennyi eljárás illeték- és költségmentes a Tbny.Tv. 81.§-a alapján, a kötelező egészségbiztosítás ellátásaival kapcsolatos igény az Eb.tv.61.§. (9)-bek. alapján az, míg a családtámogatási ellátások az 1998.évi LXXXIV.tv.40.§-a alapján éveznek illeték és költségmentességet.

Az illeték és költségmentességet a Legfelsőbb Bíróság 3/ l999. jogegységi határozata kiterjesztette mindazon eljárásra, amikor a társadalombiztosítási szerv  fizetési meghagyással érvényesíti megtérítési igényét, vagy határozattal kötelez a jogalap nélkül kifizetett társadalombiztosítási ellátás visszafizetésére.

Ennek ellenére gyakran találkozunk a keresetlevélen elhelyezett ?többnyire pertárgy értékhez igazodó értékű ? illetékbélyeggel.  

Remélem e néhány figyelemfelhívó sor hozzájárul ahhoz, hogy az ügyvéd a rábízott

- munkaügy bíróság határkörébe tartozó - ügyet jogilag jobban felkészülten lássa el, hivatásnak és ne csak megélhetési forrásnak tekintse munkáját.  

Dr Gecse Istvánné 

Dr Szucsányi Ágnes 

címzetes megyei bíró